Benned a létra!

Szeretem József Attila verseit, képi világát és mondanivalóját.. ez egy szívemnek különösen kedves sor, mert a kapcsolódásról és annak fontosságáról szól.. hogy persze az ember figyel befelé, kutatja a bugyrokat, mélyésgeket, de tulajdonképpen megfejlődni, felülírni a régi dinamikát csak mással együtt lehet, egyedül nem.. a ’más’ lehet terapeuta vagy egyéb közeli hozzátartozó, de ahogy egy… Tovább »

pár napja egy ismerős lány kitett egy cikket egy fiúról, aki csodás átalakuláson ment keresztül és szisztematikus életmódváltással felül emelkedett túlsúlyán.. a fiú úgy fogalmazott, hogy „személyiségfejlődött”, mert hogy úgy kezdett bele a sportolásba, diétázásba, hogy ő márpedig nem akar kövér lenni, fejben eldöntötte és pont.. vizionálta az egészséges, sportos dokkmunkás-felsőtestes én-képét, amit lám-lám erős… Tovább »

jobb félni, mint megijedni, tartja a közmondás.. régóta gondolkozom ezen, vajon valóban így lenne? szerintem nem.. nyelvi tagozatosként az etimológia valahogy mindig is közel állt a szívemhez, ahogy a szimbolika is, szeretek játszani a szavakkal, használni a magyar nyelv változatos képi kifejező világát, az árnyalatnyi különbségeket.. a félni ige nyelvünkben ősi, urali eredetű, mint ahogy… Tovább »

bár néha nem vagyunk tudatában, de városi ember létünkre is ezer szállal kötődünk a természetes környezethez és annak változásaihoz.. ahogy az évszakváltásokkal együtt változik aktivitásunk, télen jobban begubózunk, befelé figyelünk, önvizsgálódunk, introvertáltabb időszakot élünk, tavasszal megpendülünk, feléledünk téli álmunkból, rügyeket bontunk, teljesebben mutatjuk meg magunkat a külvilágnak, a föld mélyén szunnyadó magok kihajtanak, leveleket, virágokat… Tovább »

a különböző érzéseket és annak megnyilvánulási formáit a szocializációs folyamaton keresztül sajátítjuk el, környezetünktől és születési családunktól tanuljuk, ahogy felmenőinktől látjuk. A tranzakcióanalízis megkülönböztet úgy nevezett autentikus és parazita érzéseket. autentikus érzésnek számítanak az úgy nevezett alap érzések, mint a düh, a szomorúság, a félelem és az öröm, de csak abban az esetben, ha ezeket… Tovább »

decemberben kudarckonferencián voltam.. igen, jól olvassátok, a kudarcokról volt szó 12 előadó szemszögéből, néhol formabontó előadásmódban.. vegyes volt a felhozatal, ahány ember, annyiféle háttérrel, ciszterci szerzetestől, roma jogi aktivistán, startuppereken át gyerek hospice onkológuson keresztül élsportolóig, színes előadói paletta.. mi jut eszünkbe a kudarc szó hallatán és hogyan tudunk épülni, tanulni belőle, mert hogy lehet bőven,… Tovább »

amikor egy vers új értelmezést nyer..   József Attila: KÖDBŐL, CSÖNDBŐL Nem várom már az életet.Vagyok úgy, ahogyan lehet. S ha nem lehet, akkor sehogy,Ha sok a nap, hát soká fogy. Két szememből a nap kivész.Már csupán a lámpába néz. Ha tűz lobog, hát majd elég.Ha vér ömlik, hát van elég. Aki megbánt, én nem… Tovább »

ezen a címen adták ki először az egyik kedvenc könyvemet Huxley-tól.. sokat sejtető cím és az egyik örök dilemma, mennyire vagyunk urai a saját életünknek, mennyire befolyásolja sorsunkat a végzet, hol van a szabad akarat határa?! ha jobban belegondolunk, akkor nagyjából semennyire sem uraljuk életünket.. csomó olyan dolog határozza meg a mindennapjainkat, amire semmilyen hatással… Tovább »

ez az a kérdés, amit szökő évente sem teszünk fel magunknak.. nem minthogyha egyértelmű lenne rá a válasz, sőt.. leginkább talán azért nem, mert akkor tükörbe kéne nézni mielőtt válaszolunk rá.. és ahogy sokszor megtanultuk, sose tegyél fel olyan kérdést, amire nem akarod hallani a választ, így hát leginkább nem kérdezünk, jó is az a… Tovább »

tegnap a jógastúdióban elfelejtkeztem a szokásos határidőről.. nem meglepő, a folyamatok kreatív része mindig is sokkal jobban vonzott, mint a végrehajtás, ebből adódóan határidőkben sosem voltam túl jó, éljen a káoszelmélet, az úgy izgalmasabb! de a recepciós lány felvetette, hogy az új évi fogadalmaim listájára fel kéne vennem a határidők témakörét is.. elgondolkoztam a dolgon….. Tovább »