2009 szilveszterén az év utolsó jóga óráján ’betévedtem’ a stúdióba, hogy az óévet méltón zárjam.. akkoriban nem volt ez annyira meglepő, mert mint utóbb kiderült, abban az évben épp 323 jógaórán vettem részt, 30 napos kihívások, miegymás.. azóta is sokat gyakorlok, a jóga alapvető része a mindennapjaimnak.. de visszatérve a szilveszteri órához.. az oktató lányok csináltak szerencse sütit és a gyakorlás végén körbejártak velük a matracok között.. vettem én is egyet, aztán visszafeküdtem relaxálni.. sok minden kavargott a fejemben, az év végi számadás, mik is történtek az elmúlt 12 hónapban, az esti buli előkészületei, de elhessegettem őket és belelazultam a hullapózba..
feltápászkodtam az agyon izzadt törölközőmről, kicipeltem a matracom és a szerencse sütiről majdnem meg is felejtkeztem, vissza is kellett érte mennem a terembe.. nem különösebben hozott lázba a süti téma, de kíváncsi voltam rá, milyen üzenetet, útravalót rejt a kis roppanós tészta.. felöltöztem és hazafelé a lépcsőházban feltörtem a ’titkos tészta ládikát’, melyben ez az üzenet állt: „Ha meg tudtad álmodni, meg is tudod tenni!” – Walt Disney
akkoriban csomót ábrándoztam azon, hogy nagyon megcsinálnám az oktatói képzést az USA-ban, álmodoztam róla, milyen klassz lenne meglépni, furdalta az oldalamat a kíváncsiság, vajon végig tudnám-e csinálni, kemény kiképzés hírében állt és bennem volt az, hogy a lehetetlen dolgokat valahogy mindig megcsinálom csak azért is, vagy hogy milyen jó lenne tanítani valamit, amiről tudom, hogy másoknak is jó, erőt ad és szívvel-lélekkel lehet csinálni.. sok-sok különböző aspektus és ezzel kapcsolatos gondolat motoszkált a fejemben, de valahogy a realitása a dolgoknak mégsem tűnt adottnak..
eltettem a kis cetlit, egy ideig a pénztárcámban hordtam, aztán kitettem a polcomra, hogy jobban szem előtt legyen, aztán valahogy magától életre kelt a kis mantra és áprilisban azon kaptam magam, hogy csomagolom a cuccaimat a 3,5 hónapos amerikai kiképzésre.. visszagondolva is hihetetlennek tűnik, hogy jutottam ki oda, csináltam végig a kő kemény erőltetett menetet, de a szerencse süti mégis működött.. furcsa, hogy az ember vágyainak mekkora szárnyakat tud adni egy ilyen kis kabala, mekkora jelentőséget tud tulajdonítani egy ilyen jelnek, de néha sokat segítenek az ilyen ’mankók’ a célba éréshez.. a cetli azóta is a polcon pihen amolyan mementonak, hogy emlékeztessen erre.. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: