dedicated to Attila
ahogy egy szívemhez közeli terapeuta barátom mondta, a párkapcsolat mindig a legnagyobb önreflexiós felület és örülni kell a tapasztalásoknak, mert ilyen ajándékot ritkán kap az ember a Zélettől, még ha néha kegyetlen fájdalommal jár is.. hiszek én is abban, hogy semmi sem történik véletlenül, az utad, tanulási folyamatod szerves része minden, ami épp zajlik benned és körülötted.. nem baj, ha az adott pillanatban nem látod az értelmét, csak bízz abban, hogy nem azt kapod a Zégiektől, amire sokszor epekedve vágysz, hanem amire valójában szükséged van, mert ez a legritkább esetekben vág egybe, természetesen.. trust the process, nincsenek véletlenek.. 🙂
ebben a szellemben telt az elmúlt közel egy évem.. kaptam a Zélettől egy embert ajándékba, egymás útjába sodródtunk és egy kis darabon egymás mellett bandukolhattunk.. valahogy a nulladik perctől kezdve volt valami megfoghatatlan kötődés köztünk, elég gyorsan kiderült számomra, hogy ugyanabból a szeretethiányos állapotból jövünk mindketten, nagyon hasonló reakcióink vannak az elfogadás és megértés hiányára és sok mindenben úgy működünk, mint az ikrek.. minden apró rezdüléséről tudtam, hogy éppen miben van, mi fáj neki olyan rettenetesen, és mitől érzi magát nyomorultul magányosnak.. egyértelmű tükör volt Ő, egy az egyben..
az azonos fájdalom és azonos reakciók gyorsan összehoztak minket és egy húron pendültünk, de menet közben a puszta reflexión túl lépve elkezdődött a ‘tettlegesség’, egymás gyerekkori gombjainak a nyomogatása.. az elképesztő hasonlóságnak köszönhetően pontosan tudta, mikor és hol fáj a legjobban, és meg is nyomta a gombokat.. a ‘bántalmazott’ emberek szeretetnyelve a bántás, Ő ebből jött és tökéletes pontossággal hajtotta végre velem kapcsolatosan a saját csapásait, elevenembe talált folyamatosan.. egyszer egy közös barátunknak mondtam, hogy érzem rajta ilyenkor, látom a szemében, hogy az van benne, mint valami ragadozó vadban, aki elkapja az ütőeredet, összeroppantja a torkodat, addig szorít, amíg ki nem leheled a lelked, és közben pontosan tisztában van azzal, mit tesz veled és élvezi is..
a konstans bántásaival végül eljuttatott arra a szintre, amikor egy nagy mumussal, a születési traumámmal kellett szembenéznem.. volt rá már sok jel az elmúlt 2-3 évben, de akkora fájdalom volt a mélyben, hogy a tudatalattim nem mert közel engedni, nem akarta, hogy újra kicsit belehaljak, félt közel menni ahhoz a mindent betöltő fájdalomhoz és végtelen magány érzéshez.. de kedves tükröm addig-addig nyomogatta a gombokat, míg teljes érzelmi roncs nem lettem és nem volt már erőm a tiltakozáshoz, legyőztem a tudatalattim ellenállását és tudtam kapcsolódni, meg tudtam élni az az elképesztő fájdalmat.. a folyamat zajlik sok szinten, egy jól irányzott családállítás akár 2 évig is dolgozik a felszín alatt, és időről időre újra kapcsolódom ehhez a fájdalomérzéshez, hagyom, hogy elfájja magát, egyre kisebb amplitúdókkal mozdít ki az egyensúlyomból és kezd bennem helyreállni a világbéke.. nem volt könnyű szülés szó szerint, se most, se 33 éve.. tucatnyi hónap önismereti munka rengeteg szálon, és egy tükör-testvér kellett hozzá, hogy meglegyen, de meglett.. helyet csináltam a fájdalomnak és ezzel párhuzamosan helye lett a békének is, hiszen ők is kéz a kézben járnak együtt..
tükör-testvéremmel pedig több síkon zajlik a folyamat.. abszolut szinten, mélyen legbelül ő egy nagyon jó és értékes ember, mély érzésekkel, fájdalmakkal és sok-sok szép dologgal a lelkében, akitől sok szeretetet kaptam, mindig is az életem része lesz ez az élmény, segített eljutni az egyik legfontosabb pontra, ahol megtapasztalhattam azt, milyen is dimenziót váltani a saját tudatodban.. a folyamat sok mindenre nyitotta ki nem csak a szemem és minden egyéb érzékszervem, de a tudatomat is.. 3D szinten a mindennapokban viszont bánt a viselkedésével, bántással mutatja ki a szeretetét, ez a mintája, amire viszont nekem most nincs szükségem.. ahogy Feldmár András mondta: “Nem önzőség kilépni a szarból!” – ezzel sem Őt, sem a kapcsolatunkat nem szeretném minősíteni, csak valahogy érzem a mondatban az erőt, ami nekem is segít, hogy kilépjek a mindennapos bántásból..
jó ember és hálás vagyok neki, hogy jelenlétével megtisztelt és elkísért egy nagyon fontos pontra, ha ő nincs, akkor most más ember vagyok.. a bizalmába fogadott és hiányzik a közelsége, a sok közös hülyeségünk, a megszokott dolgaink.. abszolut szinten minden ember jó és szeretetre méltó, még ha a 3D-s szinten a viselkedésük és cselekedeteik ezt el is fedik.. az életet persze mindennapjainkban 3D-szinten futtatjuk, így hiába tudom azt, hogy egyébként ő nagyszerű ember legbelül, hiába látom a mozgatórugóit és sebzettségét, ha a nap végén a viselkedésével mégis csak bánt, akkor automatikusan igyekszem távol tartani a lelkemtől, és ez így is van rendjén, mert nem kell minden békát lenyelni és jogod van megválogatni, kiket engedsz közel a lelkedhez, akik úgy szeretnek/bántanak, ahogy neked éppen ott és akkor a legjobb.. el kell néha engedni az ismert kapaszkodókat és helyet csinálni az újnak.. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: