szeretek beszélgetni.. mindig is szerettem.. gyerekkoromban is folyton a felnőttek diskurzusát figyeltem és lopva bele-bele hallgattam a ‘nagyok’ eszmecseréjébe.. érdekelt, mások hogyan gondolkoznak, miket éreznek, miként jár az agyuk és milyen következtetéseket vonnak le bizonyos történésekből.. ez azóta sem változott.. ahogy Szophoklész is megállapította: Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb.. egész egyszerűen engem foglalkoztat, kinek milyen rugóra jár az agya..
a beszélgetések egy része arról szól, hogyan inspirálhatjuk egymást a különböző nézőpontok, látásmódok és megközelítések, gondolatmenetek által.. egy másik részük viszont értő figyelmet és megértést keres.. arra vágyik, hogy ha csak egy pillanatra is, de a másik belelépjen a mi cipőnkbe, érezze át szőröstül-bőröstül, hogy hol töri a lábunkat, hol szorítja ujjainkat, milyen, amikor vízhólyagjainkat nyomja és bőrkeményedéseket idéz elő, kavics kerül bele, ami nyomja a talpunkat.. sokszor ezt a legnehezebb elérni.. eleve ott van a helyzet, hogy a másik nem figyel, mert közben focimeccset néz, vacsorát főz, újságcikket olvas, telefonját babrálja vagy éppen csak elkalandoznak a gondolatai..
de tegyük fel, hogy ideálisak a körülmények és csak ránk figyelnek.. ilyenkor a leggyakoribb helyzet, hogy kapunk néhány jó tanácsot, valamiféle instant megoldást a problémára, miközben szimplán csak mesélni, megosztani szerettük volna, mik zajlanak bennünk a felszín alatt.. aki nem elég figyelmes és nem veszi észre ezt, kapásból rá is vágja rögtön saját tapasztalatait és megoldásait, meglátásait, puszztán jóindulatból.. ez egyrészt nyilván elgondolkodtató és támpontot jelenthet saját folyamatainkban, de egy az egyben biztosan nem járható út, ami a szomszédnak működik, nem biztos, hogy nekem is jó recept.. ahány ház, annyi töltött káposzta, mint tudjuk..
sokan kérdezik, hogy miben más egy terápia/coaching folyamat, mint egy baráti beszélgetés? hát például ebben.. terapként és coachként sosem az az érdekes, hogy te ilyenmegolyan helyzetben mit lépnél, hogyan gondolkodnál, hanem az a legfontosabb, hogy odafigyeléssel, nyitottsággal és irányított kérdésekkel segítsd beszélgető partnered, hogy rátaláljon a számára legjobb megoldásra, az ő saját útjára a saját helyzetében.. megadd neki azt a figyelmet és ítéletektől, prekoncepcióktól mentes közeget, ahol meghallhatja saját belső igényeit, szükségleteit és kidolgozhatja saját válaszait az őt ért ingetekre.. tiszteletben tartsd az érzéseit, hagyd belemenni az éppen aktuálisan zajló folyamatokba, hagyd neki megélni a jelent és a helyzetet..
ott vagy mellette, jelen vagy, figyelsz a keretekre, a biztonságára, de nem lépsz helyette, nem léphetsz helyette.. Ő az, aki tudja, neki épp mire készült fel a lelke és az igaz pillanatban úgyis megteszi, amire szüksége van..
legtöbbször már az segít, hogy biztonságos és előítéletektől mentes környezetben beszélhet a problémákról és talán kap olyan kérdést, ami elgondolkodtatja és tovább lendíti az úton.. nem feltétlenül kell azonnal válasz minden helyzetre, az időnek nagyon fontos szerepe tud lenni,, érleli a folyamatot, az adekvát választ, nem kell mindenre azonnal reagálni, néha hagyni kell kiforrni a dolgokat..
az értő figyelemben az a csodás, hogy sokszor meg sem kell szólalni, csak elég, ha hagysz szabad teret a beszélgető partnerednek, hogy hangosan gondolkozzon, hallja saját belső hangját és érezze, hogy jelen vagy..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: