you wanna see in the world! – mindig is szerettem ezt a megállapítást.. egyrészt azért, mert azt gondolom, hogy egyéni felelősségvállalásnál és saját portánk seprésénél kezdődnek a dolgok, másrészt azért, mert hiszek a változásban és hogy igenis az is számít, ha első körben csak én változtatok, hiszen a kis változás is változás és talán pillangó-effektus lesz belőle, ki tudja?! 🙂
Zimbardo-val a vak véletlen hozott össze.. egy szombati délután a városban sétálgattam, telefonálgattam, kivel mi történt a héten, vagy akár csak hogyan zárult a közösen induló péntek éjszaka, bóklásztam, fotózgattam, figyelgettem, chill-out program.. bezúztam az egyik kedvenc ázsiai kajáldámba, egy korábbi munkahelyemről rendszeresen jártam oda ebédért és rápörögtem a megszokott ennivalóra, a számban éreztem a kacsa ízét, úgyhogy szigorúan papírdobozban beszereztem a mennyei mannát és a Duna-part felé vettem az irányt.. teljesen ki is ment a fejemből, hogy javában dübörög a könyvheti program a Vörösmartyn..
ahogy a téren próbáltam átvágni, a HVG pavilonja mellett haladtam el, és gondoltam, ha már itt járok, körülnézek.. egy műanyag asztalon állt a stand előtt, kupacba rakva rajta egy bizonyos könyv.. levettem egyet és a hátsó fülszöveget olvastam, amikor olyan érzésem támadt, mintha valaki figyelne.. felnéztem és konstatáltam, hogy valóban ez a helyzet.. egy 80-as bácsi nézett mosolyogva és intett nekem, hogy üljek oda mellé a jó műanyag székbe.. egy srác szelfizett vele éppen, így rögtön összeraktam, hogy ő itt ma a fő attrakció, aki dedikál.. kérdeztem, hogy az ő könyvét szorongatom-e a kezemben? mondta, hogy igen, aztán kedélyesen elkezdett mesélni, időparadoxon, szicíliai felmenők, gettó-gyerekkor, miegymás.. én meg csak figyeltem, hogy festett hajával és szakállával itt ül mellettem és velem beszélget a Stanford Egyetem híres professzora, válaszol a kérdéseimre, érdeklődő és nyitott.. néha kicsit flörtöl, de az ő korában már minden belefér, meg amúgy is, vannak férfiak, akik sosem öregszenek ki az udvarlásból, mindig van két kedves szavuk az ember lányához és minyonnal, bonbonnal, virággal kedveskedve keresik a hölgyek kegyeit, ő is ez a típus.. 🙂
mivel nem hiszek a véletlenben, ezért úgy döntöttem, hogy ha már a Zélet úgy osztotta a lapokat, hogy by accident összefutottunk, akkor valami dolgom van ezzel a bácsival, megvettem a könyvét és visszamentem egy autogramot kérni.. le se tagadhatná a csajozós szicíliai vérét, a következőket írta a könyvembe: make more Time for family, friends, fun and Romance!
hogy a bejegyzés címére visszautaljak és kiderüljön, mit is keresett Budapesten a dedikáláson túl, arra itt a válasz:
http://index.hu/tudomany/2014/06/20/egesz_magyarorszagot_megvaltoztatjuk_philip_zimbardo/
remélem, sikerül a kísérlet neki és nekünk pláne! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: