ép testben épp élek?!

az elmúlt napokban több barátom is panaszkodott arra, hogy erős fejfájás gyötri, olyannyira, hogy szédülnek, hányingerük van és gyakorlatilag vízszintesen sem tudnak létezni ágyban fekve. gondolhatjuk persze, hogy migrén, mert sok a front mostanában, globális felmelegedés, klímaváltozás, miegymás, vagy napszúrást kaptak netán? de hisz folyton szakadt az eső.. szóval kézenfekvő, hogy eszünkbe jut, amit a nagy okosok mondanak, miszerint a fejfájások 99%-ban pszichoszomatikus eredetűek, vagy ha úgy tetszik ‘fejben dőlnek el’..

a betegségek pszichoszomatikus arányáról általánosságban nehéz beszélni statisztikai adatok mentén, de világnézeti hovatartozástól függetlenül szinte mindenhol elismerik, hogy a betegségek jelentős része pszichoszomatikus eredetű. persze szomatizálhatunk máshova is, nem csak fejbe, nekem sikerült már térd ízületet rongálni, mandulagyulladást produkálni minden áldott vizsgaidőszakban, vagy emésztési és egyéb tápcsatornát érintő problémákat előidézni saját magamon, de nagyon tipikus a nőgyógyászati/urológiai tünet is, vagy akár az autoimmun betegségek és a rák, szóval mindenki másképp csinálja, és ez akár életszakaszonként is elkülönülhet.

Feldmár mondta egy előadásában, hogy a konfliktushelyzetekre, feszültségekre különböző reakciókat adhatunk, van a klasszikus üss vagy fuss megoldás, attól függően, hogy magunkat hogyan pozicionáljuk az adott helyzetben, de előfordulhat, hogy se kifarolni, se odacsapni nem tudunk/merünk (elég tipikus szülőkkel kapcsolatos konfliktusok esetében például), így választhatjuk azt, hogy segítséget kérünk, vagy ha ez sem működik, akkor megbetegítjük magunkat, mert ez tűnik az egyetlen járható útnak.

sokan kutatják a témát, vannak érdekes vizsgálódások, annyi viszont biztos, hogy van sejt és izommemória, testünk raktározza az őt ért mindenféle konkrét fizikai megnyilvánulásokat (törések, szalagszakadások, műtéti beavatkozások) és lelki ingereket egyaránt. bár ez utóbbi nehezebben megfogható, hiszen csak láthatatlan hegek maradnak utána, erre a magyar nyelv is oly találóan utal különböző szerveket használva hasonlataiban, vérzik/megszakad a szívem, nem veszi be a gyomrom, stb. ahogy egy kedves mesterem magyarázta egyszer, az embert rengeteg inger éri naponta, jó és kevésbé jó ingerek egyaránt, viszont mindezek lenyomatai egy jól körülhatárolt fizikai burok mentén, a testünkben maradnak.. az érzelmek, érzések által kiváltott neurotranszmitterek és egyéb kemikáliák aztán ebben a rendszerben cirkulálnak.. jó esetben ki tudjuk a negatívakat pörgetni, elmegyünk futni, ütjük a boxzsákot, jógázunk, vagy tüneti kezelésnek keresünk valami instant megoldást és iszunk gyorsan 3 fröccsöt/4 sört/5 kávét, vérmérsékletünk szerint, a problémát legtöbbször az okozza, hogy ezen események egy részének a lenyomata valahogy mégis rögzül testünkben..

“Az ember magán viseli élettörténete lenyomatait, és emlékei nemcsak az agyban raktározódnak el, hanem a test egészében. Testtartásunk, mozdulataink, hangunk, izom- és ízületi elváltozásaink, jellegzetes arckifejezésünk, ráncaink, betegségeink mind rólunk mesélnek. Ezért olyan fontos, hogy megtanuljunk kommunikálni a testünkkel.” – Dr. Buda László: Mit üzen a tested?

amikor 2010-ben az USA-ban jógaoktató képzésen vettem részt, egy nagyon érdekes előadást hallgathattam végig Jon Burras-tól, aki arról beszélt, hogyan is működik ez a test-lélek kölcsönhatás. korábbi saját élményeimből, tapasztalataimból az már világos volt, hogy nagyon szoros a kapcsolat, azonban az ő megközelítése mégis csak újat hozott. energetikai szempontból vizsgálta a problémát, igazán izgalmas és elgondolkodtató módon. azt mondta, hogy ‘betegségeink’, testünkkel kapcsolatos diszfunkcionális működéseink alapvetően 3 okból eredeztethetőek, egyrészt vannak a klasszikus fizikai sérülések, traumák, másrészt vannak a stresszből adódó problémák és harmadrészt pedig érzelmeink elfojtása okozza fizikai tüneteinket.

(1) fizikai sérülések esetén: nagyon gyorsan éri nagy mennyiségű energia testünket.

(2) érzelmek esetén (Emotion = Energy in Motion) belső energiák dolgoznak testünkben,

– ha ki tudjuk fejezni őket, távozik az energia a testünkből

– ha nem tudjuk őket kifejezni, testünkben rekednek. testünk pedig úgy viselkedik, mint a fák, a sérülést szépen körbe bástyázza különböző izom és kötőszövetrétegekkel, képez köré egy raktározó tokot, de a sérülés és fájdalom továbbra is ottmarad mélyen legbelül. a nyújtás típusú beavatkozásokkal, mint például a jóga, ezeket a rétegeket fejtjük le a különböző korábbi elfojtásokról, sérülésekről, ezért van az, hogy bizonyos pillanatokban gyakorláskor megmagyarázhatatlan érzéseket tapasztalunk, előtör belőlünk a sírás, intenzív, fura álmaink vannak, így távoznak a korábbról lerakódott érzések.

(3) stressz = félelem

kisagyunk (hüllő agyunk) felelős vegetatív funkcióink működéséért, felelős azért, hogy félelmet vagy biztonságot érzékelünk magunk körül. születésünk automatikusan félelemérzettel jár, a biztonság-gombot kikapcsoljuk, az eseményt követően pedig a minket ért fogadtatás nagyban befolyásolja a továbbiakat. az állati agyban születéskor nagyon sok minden már eleve programozott (nagyobb arányú a kisagyuk, mint a neocortex-ük), jóval kevesebb dolgot vesznek fel tanulás útján, pl. születés után azonnal tudnak járni. egy újszülött majomgyerek ebben a tekintetben annyit tud, mint egy 9 hónapos embergyerek. az emberi agyban születéskor nagyon kevés dolog programozott (jelentősen nagyobb a neocortex-ünk, mint a kisagyunk), jóval több dolgot tanulás útján sajátítunk el, így környezetünkre is sokkal jobban rá vagyunk utalva, kevésbé tudjuk saját biztonságérzetünket befolyásolni, és mivel úgy érezzük, nem vagyunk rá hatással, jóval több félelemérzet van bennünk. legtöbb félelmünk azonban csak képzeletbeli, de az általuk kiváltott neurotranszmitterek blokkolják a test normális energiaáramlását. a nem megfelelő áramlás következtében aztán bizonyos területek kevesebb tápanyaghoz, bizonyos területek pedig többhöz jutnak, ami felborítja az egyensúlyi állapotot és túltáplál bizonyos területeket, amiket nem kéne, míg elsorvaszt másokat, amire nagyon is szükség lenne a kiegyensúlyozott működéshez.

ezek persze nagyon ritkán fordulnak elő ilyen vegytiszta állapotban, jóval komplexebben vannak jelen életünkben. vegyünk például egy autóbalesetet, ahol egyrészt lehet fizikai sérüléseket elszenvedni, másrészt lelki traumákat is, pl. félünk utána volán mögé/autóba ülni, stb., így energetikánkra is ezer és egyféleképp hat.

Jon sok mindent mesélt még a történet anatómiai oldaláról, hogyan folynak az izompólyákban a különböző energiák, hogyan lehet az, hogy egy bokasérülés problémákat tud okozni a nyakban, vagy hogyan gerjeszti a patriarchális társadalom a stresszes környezet erősödését és mik ennek a társadalmi vetületei, leképeződései, ésatöbbiésatöbbi, további mesék hosszas sora.. ami viszont számomra fontos tapasztalás, akár jógaoktatóként, akár coachként, hogy nagyon szoros kölcsönhatás van test és lélek között és volt már rá példa, hogy egy testi blokk, fizikai akadály megszűnte lelki változásokat indukált és fordítva, egy lelki zavar rendeződése fizikai síkon is komoly változásokat eredményezett. az ember egy összetett rendszer és fontos több síkról közelíteni.

az elengedésnél általában nem lehet tudni, mit is engedtünk el pontosan, de a pszichoszomatikus tüneteknél nem árt figyelni, hogy vajon éppen miért jelez a testünk, mi váltja ki a szimptómákat, van-e valami mintázat a tünetek ismétlődésében, amit lehet kötni bizonyos élethelyzetekhez, újra és újra felbukkanó problémákhoz? hol kezdjünk keresgélni és merre induljunk a feltárásban, mi provokálja reakcióinkat?

Jon Burras tollából az izompólyákról (fascia) bővebben: http://www.jonburras.com/pdfs/yoga-and-fascia.pdf

Aninak és B-nek végtelen szeretettel, Apunak sok-sok hálával.. <3