Benned a létra!

Transzgenerációs problémák – avagy az elcseszett generáció?

nemrég voltam egy szakmai beszélgetésen, a témát a Holochaust emlékév és a 70. évforduló adta, három neves előadó is beszélt a téma különböző pszichológiai aspektusáról.. a 20. század mindannyiunk családjára markánsan rányomta a bélyegét, akár zsidó, akár keresztény családban nőttünk fel, a világégések, ’56, diktatúrák és egyéb nehéz történetek hatásai, energetikai lenyomatai a mai napig… Tovább »

Ida

moziban voltunk M-val, szeretjük a sújtó történeteket, mélyen megérintő drámákat, lelki nyomort és nehéz, fajsúlyos kérdéseket boncolgató témákat, szájbarágós hálivúdi cukorszirupra sosem járunk, nem mintha néha ne lenne jó agyat radírozni, de a mozitól általában nem ezt várjuk.. így esett a választásunk egy lengyel-dán filmre, ami egy fiatal lányról szól, akit apácák nevelnek novíciaként, mióta… Tovább »

“és csinálj úgy, mintha gyenge nő lennél!”

– mondta Anyukám valamelyik nap egy telefonbeszélgetés végén, amikor az éppen aktuális gavallérhoz fűződő kapcsolatom apropóján ellátott anyai jó tanácsokkal. Nagyon kellett mosolyognom, mert se Ő, se én nem vagyunk a “gyenge nő” kategória, már ha létezik egyáltalán ilyen címke/meghatározás, amit időről időre emberek szeretnek előhúzni a bűvészkalapból és bedobni a köztudatba.. A felvetésének számomra… Tovább »

Hogyan bánjunk egymással?

Kádár Annamáriát nagyon szeretem, mindig mosolyog és nagyon jókat mond. Az újonnan megjelenő könyve kapcsán írtak róla egy klassz cikket, amiben a szülő-gyerek kapcsolatról mesélnek, illetve hogyan lehet magunkat érzékenyíteni, jobban ráhangolódni a másikra, megérteni a benne munkálkodó erőket, folyamatokat. Ami nagyon megragadott, az a 10 parancsolat, amit felállított a témáról: 1. Légy gyerekes! Ez… Tovább »

Halottak napja..

“Halottak közé megyek, csöndesen kell beszélnem. Néhányan e halottak közül meghaltak számomra, mások élnek mozdulataimban, fejformámban, ahogy cigarettázom, szeretkezem, mintegy az ő megbízásukból eszem bizonyos ételeket. Sokan vannak. Az ember sokáig egyedül érzi magát az emberek között; egy napon megérkezik halottai társaságába, észreveszi állandó, tapintatos jelenlétüket. Nem sok vizet zavarnak. Anyám családjával későn kezdtem rokonságban… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!