Kádár Annamáriát nagyon szeretem, mindig mosolyog és nagyon jókat mond. Az újonnan megjelenő könyve kapcsán írtak róla egy klassz cikket, amiben a szülő-gyerek kapcsolatról mesélnek, illetve hogyan lehet magunkat érzékenyíteni, jobban ráhangolódni a másikra, megérteni a benne munkálkodó erőket, folyamatokat. Ami nagyon megragadott, az a 10 parancsolat, amit felállított a témáról:
1. Légy gyerekes! Ez sokat segít nekem a felnőtté válásban.
2. Fogd meg, és engedd el a kezem! Mindegyiket, amikor kell.
3. Közös élményeink, szertartásaink a legnagyobb kincseink. Legyen időd az apróságokra!
4. Ne hasonlíts engem senkihez! Én én vagyok, és így vagyok jó.
5. Bízz bennem! Nem a te álmaidat váltom valóra, hanem a sajátjaimat. Tudj örülni ezeknek!
6. Én vagyok a te királylányod/királyfid. Értékes vagyok. Szeress feltétel nélkül!
7. A legnagyobb ajándék, amit adhatsz, az idő a véges életedből.
8. Mesélj nekem a saját gyerekkori élményeidről!
9. Mutasd ki az érzéseidet! Beszélj az örömeidről és a fájdalmaidról. Így én is legyőzhetem belső sárkányaimat.
10. Legyen türelmed kivárni munkád eredményét! Sokszor úgy érzed, hiábavalók az erőfeszítéseid, de a jó példa sosem marad hatástalan.
Sok kommentet nem fűznék hozzá, a felsorolás önmagáért beszél, azt gondolom, hogy ez kéne, hogy minden (baráti, párkapcsolati, munkatársi, stb.) kapcsolat alapköve legyen, a megértés, az elfogadás, a szeretet valahol itt kezdődik és ez az, amit egy jól működő terápiás kapcsolatban is nyújt a kliensnek a hozzáértő terap.
Teljes cikk: http://www.origo.hu/kultura/20141031-fogalmunk-sincs-hogy-mukodik-a-gyerek.html