szigorúan személyes, mert csak így van értelme.. 🙂
a karácsony Jesszzuska születésnapja és a szeretet ünnepe.. nem kaptam igazán keresztény nevelést, a családban nálunk nem volt jelentősége a vallásnak, nem jártunk templomba, nem igazán foglalkoztunk ezekkel a kérdésekkel, részben azért, mert mindenki más felekezethez tartozik, részben azért, mert a családokból sem jött erre erős impulzus és motiváció.. erős hitem van, de ez nem kötődik intézményesített keretekhez.. érdekes módon a vallásosság egy nagyon kedves zsidó barátnőmön keresztül érintett meg, aki egy rabbi felesége volt és sokat mesélt a zsidóság ünnepeiről és útkereséséről istenhez.. az ő szavai és spiritualitása valahogy sokkal inkább szólt a szívemhez, jobban megérintette a lelkemet, mint a keresztény vonal, így érdekes módon bár meg vagyok keresztelve, mégis sokkal többet tudok a zsidó ünnepekről, tradíciókról és közelebb is állnak hozzám..
a karácsony azonban megkerülhetetlen.. hivatalosan a szeretet ünnepe.. ettől függetlenül nekem az egyik legstresszesebb időszak az évben, nem tudok mit kezdeni a helyzettel és általában menekülési reakciót vált ki belőlem.. egyrészt az év legsötétebb időszaka, alig van fény, másrészt rárakódott már mindenféle réteg, ami megmérgezi az ünnepet.. milyen szeretet az, amikor kikaparod felebarátod szemét az utolsó doboz szaloncukorért valamelyik szupermarketben, vagy totál idegroncsként esel be az ebédre/vacsorára, mert mindenki túllihegi az ajándékok témakörét?!
a szeretet amúgy is örökzöld témám, kb 20 éve foglalkoztat, mit is takar a fogalom, sokat gondolkoztam, olvastam utána és próbáltam megtalálni a saját értelmezésemet.. nem könnyű definíciót találni, szerencsére nem is mindig kell egzakt kategória, számomra leginkább azt jelenti, hogy elfogadni a másikat olyannak, amilyen, a hibáival, kevésbé szerethető dolgaival együtt is, valahol nagyon mélyen elfogadni az egész lényét..
szombaton találkoztunk jó páran és hosszasan beszélgettünk a szeretetről, közel 30 ember, közel 30 féle megközelítéssel, személyes tapasztalattal, élménnyel és háttérrel, a közös annyi volt, hogy mindannyian családállítással foglalkozunk és ebből adódóan talán érzékenyebben reagálunk a témára, rezonálunk a hellingeri gondolatokra, hogy tulajdonképpen minden szeretet, csak vannak elakadt szeretetek, amik nem a kívánt hatást érik el, hanem hátráltatnak, nehezítenek dolgokat..
beszélgettünk kemény szeretetről, hogy annak vajon van-e létjogosultsága, hívhatjuk-e szeretetnek azt a közeledést, amelyik akar valamit? van-e különbség anyai vagy apai szeretet között? ha valakinek nem volt megfelelő mintája, hogyan tudhat vajon mégis szeretni? mi van a kollektív szeretettel, ami ezt az egész világot működteti? kit milyen kapcsolódások fűznek a karácsonyhoz? és még hosszasan lehetne sorolni..
nekem elég paradox a viszonyom a szeretettel.. egyrészt elképesztően vágyom rá, hogy szeretve legyek, másrészt nagyon tartok is tőle, ismeretlen terep, nem ez az alapértelmezett tapasztalásom.. nem voltam igazán rossz gyerek, de valahogy sosem sikerült megfelelni az elvárásoknak, így én belül folyamatosan azzal szembesültem, hogy bármit teszek, sosem vagyok elég jó.. így ha ‘bántanak’, azzal jobban tudok mit kezdeni, mert ismerős, a referencia pontjaimnak nem vagyok elég jó, nem vagyok szerethető, ehhez ráadásul találtam egy fekete bárány maszkot is figyelemfelkeltésnek, jobban vissza tudok vágni ebből a leosztásból, megvédeni magam, mintha kedvesek velem.. a megható gesztusoktól annyira zavarba jövök, hogy simán elsírom magam, nem tudom kezelni a helyzetet..
sokat beszélgettünk arról, hogy mi van, ha az ember megnyitja a szívét? igen, egyrészt bejön a szeretet, és másrészt bejön rengeteg más érzés is, félelem, fájdalom, hiányok, amiket nem tudsz távol tartani, ha kinyitod a szíved, nem lehet szelektálni, hogy csak a jó dolgok jöjjenek be, óhatatlanul jönni fognak kevésbé kellemes dolgok is, de a klasszak nem tudnak bejutni zárt ajtók mellett és kárpótolni fognak az esetleges fájdalmakért, az biztos.. idén sok rést nyitottam a pajzson, nem volt mindegyik kellemes, sőt volt két őrületesen kemény menet, ahol szakadékba ugrás volt rendesen, de zuhanás közben nőttek szárnyak és gyógyultak sebek, jött be nem várt irányokból sok-sok szeretet.. volt bőven véráldozat, sok fontosnak tűnő ember vérzett el menet közben, de jöttek helyettük új titánok is, akik új minőséget hoztak az életembe..
hogy kapcsolódjak mégis az ünnephez, pár hete volt egy beszélgetés Böjthe Csabával és Radnóti Zoli rabbival, az apropót itt is a közelgő karácsony/hanuka adta és az adománygyűjtés Csaba testvér szeretet-otthonainak.. Csaba testvért imádom, mert valami olyan végtelen szeretettel tud beszélni és jelen lenni, hogy mindig öröm őt hallgatni.. most is kifejtette, hogy szerinte nem létezik olyan, hogy rossz gyerek, a felszín mögé kell nézni és szeretni kell őket, lehetőséget biztosítani nekik, hogy ők is a szeretetben legyenek.. majd elmondta, hogy az ember dolga a másikkal való kapcsolódás. ahányan vagyunk, annyi félék, valahol mégis egyformák.. ne fosszunk meg másokat saját magunktól, ne zárkózzunk be, nyissunk, kötődjünk.. a legnagyobb ’istentisztelet’, ha merünk együtt lenni kacagva, mosolyogva, szeretetben, önfeledten.. ahogy az almafákkal is van, ha tavaszi csípős szélként támadod, nem érzi jól magát, ha meleg napsütéssel és kedves sugarakkal bombázod, rügyet hajt, kilevelezik, virágba borul, termést hoz..
most ez van, tele vagyok félelmekkel és szorongással, hogy mi lesz megint a karácsonnyal, vajon behúz a régi minta, vagy a hatalmas érző szívemet nyitva tudom hagyni és engedni beáramolni rajta a mindenféle érzéseket? emberkísérlet magamon, tudok-e nyitott maradni, adni magamból?! mindenkinek a legjobbakat az ünnepekre! 🙂
Balázsnak sok-sok szeretettel! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: