a különböző érzéseket és annak megnyilvánulási formáit a szocializációs folyamaton keresztül sajátítjuk el, környezetünktől és születési családunktól tanuljuk, ahogy felmenőinktől látjuk. A tranzakcióanalízis megkülönböztet úgy nevezett autentikus és parazita érzéseket.
autentikus érzésnek számítanak az úgy nevezett alap érzések, mint a düh, a szomorúság, a félelem és az öröm, de csak abban az esetben, ha ezeket a szituációkban adekvátan alkalmazzuk. vannak olyan helyzetek, amikor az alap érzéseinket sem megfelelően használjuk a szocializációs folyamatok torzítása miatt. tipikus iskolapélda, hogy a kisfiúkat lenevelik arról, hogy szomorúságukat valósan, a helyzetnek megfelelően megéljék, a kiskatonák nem sírnak, a fiúk mindig erősek és ha összeszorított foggal is, de kibírják, stb.. megtanulják a családban, hogy a sírás és a szomorúság megélése, kimutatása nem preferált viselkedési mód, amit a környezet nem ismer el, sőt néha büntet.. így egy olyan szituációban, amikor a sírás teljesen természetes lenne, a kisfiúk letiltják a szomorúság nem támogatott érzését és helyette egy, a születési család által jobban elfogadott érzelemmel, például dühvel, vagy kevert érzésekkel, mint szégyen, bűntudat, stb. reagálnak.. ugyanilyen tipikus kislányoknál, hogy a dühük megélését nem támogatja a család, jó kislányok nem toporzékolnak, nem vagdosnak tányért a földhöz, így leggyakrabban ezt sírással, szomorúsággal helyettesítik.. a variációk lehetősége végtelen..
a tranzakcióanalízis szerint az alap érzéseket a következő mozzanatok váltják ki:
– düh: megakadályoznak minket valamiben
– szomorúság: valamilyen veszteség ér minket
– félelem: veszélyben érezzük magunkat
– öröm: valamilyen nyereség ér minket
tehát autentikus érzés az, ha a minket érő ingerre megfelelő, adekvát alapérzelmi választ adunk.. parazita érzés pedig az, ha a 4 alapérzelmet nem megfelelő szituációban használjuk, például gyerekként az anyukánk a papucsával kerget minket, hogy büntetésből rácsapjon a popsinkra, de mi kinevetjük, miközben normál esetben belül félünk, akkor itt a látszólagos öröm megnyilvánulása parazita érzelem és inadekvát reakció.. a parazita érzések azért jönnek létre, mert a születési család, mint szocializációs környezet preferál bizonyos érzéseket, másokat pedig nem kívánatosnak tart, így a gyerekek előbb-utóbb megtanulják ezt a szabályrendszert, letiltják valódi érzéseiket, amelyeket a rendszer nem támogat és más érzések kerülnek be a helyükre.
hogyan tudjuk megállapítani, hogy parazita érzésekkel reagálunk bizonyos szituációkra? minden kevert érzés parazita reakció, felbontható alapérzelmekre.. például a lelkiismeret-furdalás felbontható az elvesztegetett lehetőség felett érzett szomorúságra, illetve a következményektől való félelemre.. a parazita érzelmeket sokszor úgy is nyakon csíphetjük, hogy előfordulásuk túl gyakori, vagy aránytalanul nagy az ingerhez képest..
hogy miért fontos a parazita érzéseinkkel foglalkozni? mert elfedik az alapérzések megélését, nem segítenek feloldani az érzelmi szituációkat, nem adnak érzelmi kielégülést, nem jelentenek valós megoldást, adekvát reakciót, így más van bent, mint ami kint, fenntartják folyamatosan a belső feszültséget.. befelé figyeléssel érdemes elemezni, mi is játszódik le bennünk valójában, megpróbálni behatárolni, melyik az az autentikus érzés, ami a háttérben állhat és rehabilitálni érzelmi reakciónkat, hogy csökkenjen a belső feszültség..
autentikus érzések egymás után is megjelenhetnek egy bizonyos inger kapcsán.. például előfordulhat olyan, hogy megélünk dühöt azért, mert hagytuk, hogy bizonyos szituációban rosszul bánjanak velünk, majd belép a szomorúság az elszenvedett veszteségek kapcsán..
a tranzakcióanalízis azért foglalkozik behatóan az érzésekkel és az ingerekre adott adekvát válaszokkal, mert a nem megfelelő, parazita érzések a játszmák megjelenési formái, és mint olyan, fontos indikátorok..
ha van kedvetek erről beszélgetni akár személyesen, akár közösen, szeretettel várom a gondolataitokat! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: