Benned a létra!

jobb félni, mint megijedni, tartja a közmondás.. régóta gondolkozom ezen, vajon valóban így lenne? szerintem nem.. nyelvi tagozatosként az etimológia valahogy mindig is közel állt a szívemhez, ahogy a szimbolika is, szeretek játszani a szavakkal, használni a magyar nyelv változatos képi kifejező világát, az árnyalatnyi különbségeket.. a félni ige nyelvünkben ősi, urali eredetű, mint ahogy… Tovább »

a különböző érzéseket és annak megnyilvánulási formáit a szocializációs folyamaton keresztül sajátítjuk el, környezetünktől és születési családunktól tanuljuk, ahogy felmenőinktől látjuk. A tranzakcióanalízis megkülönböztet úgy nevezett autentikus és parazita érzéseket. autentikus érzésnek számítanak az úgy nevezett alap érzések, mint a düh, a szomorúság, a félelem és az öröm, de csak abban az esetben, ha ezeket… Tovább »

decemberben kudarckonferencián voltam.. igen, jól olvassátok, a kudarcokról volt szó 12 előadó szemszögéből, néhol formabontó előadásmódban.. vegyes volt a felhozatal, ahány ember, annyiféle háttérrel, ciszterci szerzetestől, roma jogi aktivistán, startuppereken át gyerek hospice onkológuson keresztül élsportolóig, színes előadói paletta.. mi jut eszünkbe a kudarc szó hallatán és hogyan tudunk épülni, tanulni belőle, mert hogy lehet bőven,… Tovább »

ezen a címen adták ki először az egyik kedvenc könyvemet Huxley-tól.. sokat sejtető cím és az egyik örök dilemma, mennyire vagyunk urai a saját életünknek, mennyire befolyásolja sorsunkat a végzet, hol van a szabad akarat határa?! ha jobban belegondolunk, akkor nagyjából semennyire sem uraljuk életünket.. csomó olyan dolog határozza meg a mindennapjainkat, amire semmilyen hatással… Tovább »

ez az a kérdés, amit szökő évente sem teszünk fel magunknak.. nem minthogyha egyértelmű lenne rá a válasz, sőt.. leginkább talán azért nem, mert akkor tükörbe kéne nézni mielőtt válaszolunk rá.. és ahogy sokszor megtanultuk, sose tegyél fel olyan kérdést, amire nem akarod hallani a választ, így hát leginkább nem kérdezünk, jó is az a… Tovább »

tegnap a jógastúdióban elfelejtkeztem a szokásos határidőről.. nem meglepő, a folyamatok kreatív része mindig is sokkal jobban vonzott, mint a végrehajtás, ebből adódóan határidőkben sosem voltam túl jó, éljen a káoszelmélet, az úgy izgalmasabb! de a recepciós lány felvetette, hogy az új évi fogadalmaim listájára fel kéne vennem a határidők témakörét is.. elgondolkoztam a dolgon….. Tovább »

nemrég voltam egy szakmai beszélgetésen, a témát a Holochaust emlékév és a 70. évforduló adta, három neves előadó is beszélt a téma különböző pszichológiai aspektusáról.. a 20. század mindannyiunk családjára markánsan rányomta a bélyegét, akár zsidó, akár keresztény családban nőttünk fel, a világégések, ’56, diktatúrák és egyéb nehéz történetek hatásai, energetikai lenyomatai a mai napig… Tovább »

moziban voltunk M-val, szeretjük a sújtó történeteket, mélyen megérintő drámákat, lelki nyomort és nehéz, fajsúlyos kérdéseket boncolgató témákat, szájbarágós hálivúdi cukorszirupra sosem járunk, nem mintha néha ne lenne jó agyat radírozni, de a mozitól általában nem ezt várjuk.. így esett a választásunk egy lengyel-dán filmre, ami egy fiatal lányról szól, akit apácák nevelnek novíciaként, mióta… Tovább »