Benned a létra!

ezen a címen adták ki először az egyik kedvenc könyvemet Huxley-tól.. sokat sejtető cím és az egyik örök dilemma, mennyire vagyunk urai a saját életünknek, mennyire befolyásolja sorsunkat a végzet, hol van a szabad akarat határa?! ha jobban belegondolunk, akkor nagyjából semennyire sem uraljuk életünket.. csomó olyan dolog határozza meg a mindennapjainkat, amire semmilyen hatással… Tovább »

ez az a kérdés, amit szökő évente sem teszünk fel magunknak.. nem minthogyha egyértelmű lenne rá a válasz, sőt.. leginkább talán azért nem, mert akkor tükörbe kéne nézni mielőtt válaszolunk rá.. és ahogy sokszor megtanultuk, sose tegyél fel olyan kérdést, amire nem akarod hallani a választ, így hát leginkább nem kérdezünk, jó is az a… Tovább »

“Halottak közé megyek, csöndesen kell beszélnem. Néhányan e halottak közül meghaltak számomra, mások élnek mozdulataimban, fejformámban, ahogy cigarettázom, szeretkezem, mintegy az ő megbízásukból eszem bizonyos ételeket. Sokan vannak. Az ember sokáig egyedül érzi magát az emberek között; egy napon megérkezik halottai társaságába, észreveszi állandó, tapintatos jelenlétüket. Nem sok vizet zavarnak. Anyám családjával későn kezdtem rokonságban… Tovább »

az elmúlt napokban több barátom is panaszkodott arra, hogy erős fejfájás gyötri, olyannyira, hogy szédülnek, hányingerük van és gyakorlatilag vízszintesen sem tudnak létezni ágyban fekve. gondolhatjuk persze, hogy migrén, mert sok a front mostanában, globális felmelegedés, klímaváltozás, miegymás, vagy napszúrást kaptak netán? de hisz folyton szakadt az eső.. szóval kézenfekvő, hogy eszünkbe jut, amit a… Tovább »

nagyon ritkán tömegközlekedem, semmi elvi oka nincs, agorafóbiám sincs, szimplán jobban szeretem, ha nem állnak sokan a privát szférában, főleg az ingerült, kedvtelen, unott rögvaló szomorít el, hogy nulla kedvesség sincs az emberek nagy részében, udvariasság az idősekkel, kismamákkal, kisgyerekekkel szemben, vagy akár olyan parányi apróságok, hogy azt mondják, elnézést, ha telibe tapossák és lábtörlőnek… Tovább »

dedicated to Attila   ahogy egy szívemhez közeli terapeuta barátom mondta, a párkapcsolat mindig a legnagyobb önreflexiós felület és örülni kell a tapasztalásoknak, mert ilyen ajándékot ritkán kap az ember a Zélettől, még ha néha kegyetlen fájdalommal jár is.. hiszek én is abban, hogy semmi sem történik véletlenül, az utad, tanulási folyamatod szerves része minden,… Tovább »