Benned a létra!

pár napja egy ismerős lány kitett egy cikket egy fiúról, aki csodás átalakuláson ment keresztül és szisztematikus életmódváltással felül emelkedett túlsúlyán.. a fiú úgy fogalmazott, hogy „személyiségfejlődött”, mert hogy úgy kezdett bele a sportolásba, diétázásba, hogy ő márpedig nem akar kövér lenni, fejben eldöntötte és pont.. vizionálta az egészséges, sportos dokkmunkás-felsőtestes én-képét, amit lám-lám erős… Tovább »

jobb félni, mint megijedni, tartja a közmondás.. régóta gondolkozom ezen, vajon valóban így lenne? szerintem nem.. nyelvi tagozatosként az etimológia valahogy mindig is közel állt a szívemhez, ahogy a szimbolika is, szeretek játszani a szavakkal, használni a magyar nyelv változatos képi kifejező világát, az árnyalatnyi különbségeket.. a félni ige nyelvünkben ősi, urali eredetű, mint ahogy… Tovább »

bár néha nem vagyunk tudatában, de városi ember létünkre is ezer szállal kötődünk a természetes környezethez és annak változásaihoz.. ahogy az évszakváltásokkal együtt változik aktivitásunk, télen jobban begubózunk, befelé figyelünk, önvizsgálódunk, introvertáltabb időszakot élünk, tavasszal megpendülünk, feléledünk téli álmunkból, rügyeket bontunk, teljesebben mutatjuk meg magunkat a külvilágnak, a föld mélyén szunnyadó magok kihajtanak, leveleket, virágokat… Tovább »

ezen a címen adták ki először az egyik kedvenc könyvemet Huxley-tól.. sokat sejtető cím és az egyik örök dilemma, mennyire vagyunk urai a saját életünknek, mennyire befolyásolja sorsunkat a végzet, hol van a szabad akarat határa?! ha jobban belegondolunk, akkor nagyjából semennyire sem uraljuk életünket.. csomó olyan dolog határozza meg a mindennapjainkat, amire semmilyen hatással… Tovább »

nemrég voltam egy szakmai beszélgetésen, a témát a Holochaust emlékév és a 70. évforduló adta, három neves előadó is beszélt a téma különböző pszichológiai aspektusáról.. a 20. század mindannyiunk családjára markánsan rányomta a bélyegét, akár zsidó, akár keresztény családban nőttünk fel, a világégések, ’56, diktatúrák és egyéb nehéz történetek hatásai, energetikai lenyomatai a mai napig… Tovább »

moziban voltunk M-val, szeretjük a sújtó történeteket, mélyen megérintő drámákat, lelki nyomort és nehéz, fajsúlyos kérdéseket boncolgató témákat, szájbarágós hálivúdi cukorszirupra sosem járunk, nem mintha néha ne lenne jó agyat radírozni, de a mozitól általában nem ezt várjuk.. így esett a választásunk egy lengyel-dán filmre, ami egy fiatal lányról szól, akit apácák nevelnek novíciaként, mióta… Tovább »