Benned a létra!

pár napja egy ismerős lány kitett egy cikket egy fiúról, aki csodás átalakuláson ment keresztül és szisztematikus életmódváltással felül emelkedett túlsúlyán.. a fiú úgy fogalmazott, hogy „személyiségfejlődött”, mert hogy úgy kezdett bele a sportolásba, diétázásba, hogy ő márpedig nem akar kövér lenni, fejben eldöntötte és pont.. vizionálta az egészséges, sportos dokkmunkás-felsőtestes én-képét, amit lám-lám erős… Tovább »

a különböző érzéseket és annak megnyilvánulási formáit a szocializációs folyamaton keresztül sajátítjuk el, környezetünktől és születési családunktól tanuljuk, ahogy felmenőinktől látjuk. A tranzakcióanalízis megkülönböztet úgy nevezett autentikus és parazita érzéseket. autentikus érzésnek számítanak az úgy nevezett alap érzések, mint a düh, a szomorúság, a félelem és az öröm, de csak abban az esetben, ha ezeket… Tovább »

ezen a címen adták ki először az egyik kedvenc könyvemet Huxley-tól.. sokat sejtető cím és az egyik örök dilemma, mennyire vagyunk urai a saját életünknek, mennyire befolyásolja sorsunkat a végzet, hol van a szabad akarat határa?! ha jobban belegondolunk, akkor nagyjából semennyire sem uraljuk életünket.. csomó olyan dolog határozza meg a mindennapjainkat, amire semmilyen hatással… Tovább »

tegnap a jógastúdióban elfelejtkeztem a szokásos határidőről.. nem meglepő, a folyamatok kreatív része mindig is sokkal jobban vonzott, mint a végrehajtás, ebből adódóan határidőkben sosem voltam túl jó, éljen a káoszelmélet, az úgy izgalmasabb! de a recepciós lány felvetette, hogy az új évi fogadalmaim listájára fel kéne vennem a határidők témakörét is.. elgondolkoztam a dolgon….. Tovább »

moziban voltunk M-val, szeretjük a sújtó történeteket, mélyen megérintő drámákat, lelki nyomort és nehéz, fajsúlyos kérdéseket boncolgató témákat, szájbarágós hálivúdi cukorszirupra sosem járunk, nem mintha néha ne lenne jó agyat radírozni, de a mozitól általában nem ezt várjuk.. így esett a választásunk egy lengyel-dán filmre, ami egy fiatal lányról szól, akit apácák nevelnek novíciaként, mióta… Tovább »

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban! Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú… Tovább »

you wanna see in the world! – mindig is szerettem ezt a megállapítást.. egyrészt azért, mert azt gondolom, hogy egyéni felelősségvállalásnál és saját portánk seprésénél kezdődnek a dolgok, másrészt azért, mert hiszek a változásban és hogy igenis az is számít, ha első körben csak én változtatok, hiszen a kis változás is változás és talán pillangó-effektus… Tovább »